Ez történik a testeddel, ha kihagysz egy hónapot.
Ez történik a testeddel, ha kihagysz egy hónapot.
Biztosan akadt már az életedben olyan pár nap, hét, vagy akár egy teljes hónap is, amikor valamiért nem tudtál eljárni edzeni. Az első kihagyott edzés után lelkiismeret furdalásod volt. Minél többet hagytál ki, annál nagyobb, aztán egyszer csak elmúlt. A lelked így működik, de mi történik a testeddel, ha egy hónapot kihagysz? Most megtudod.
A kísérlet
Az történt, hogy direkt abbahagytuk az edzést egy teljes hónapra azért, hogy elmondjuk mi történt, mit hogy éltünk meg. Persze a kísérlet úgy az igazi, ha elmondjuk, hogy mit vártunk: igazából semmit. Arra számítottunk, hogy egy hónap után minden onnan folytatódik ahol abbahagytuk, de tévedtünk. Elmondjuk.
Az első hét
Azt találtuk ki fedősztorinak, hogy nagyon komoly, olyan határidős munkánk van, ami miatt a következő pár héten nem fogunk tudni eljutni edzeni, ezért valóban többet dolgoztunk, hogy minden valósnak tűnjön. Az első pár napban – azon kívül, hogy lelkiismeret furdalásunk volt – semmi nem történt. Aztán úgy a harmadik nap körül észrevettük, hogy a tanulmány, amit a Neuroscience-ben olvastunk régen, igaz. Fura, de lecsökkent a munkahelyi teljesítményem: ugyanannyi idő alatt jobban elfáradtam, mint eddig. Ettől kicsit a hangulatom is rosszabb lett, na de ez annyira nem gond, ez csak pár nap edzésmentesség, igaz? Kitaláltam, hogy sétálva megyek dolgozni, az az edzés, ezzel azt értem el, hogy a vérnyomásom újra jó volt (az első nem edzős nap után alacsony, majd magas lett), menni fog ez semmi gond. Igaz, mintha egy kicsit stresszesebb lennék.
A második hét
Most, hogy nagyjából kettő hete nem edzettem, elkezd látszani a testemen. Oké, nem csoffadtam össze, nem csökkent a karom átmérője három centivel, szóval nem szabad túlozni, de érzem a hiányt. Kicsit olyan, mintha kettő (vagy több hete) nem szexelnél: hiányzik, és keresed az alternatív megoldásokat. A munkahelyemre már nem csak befelé, hanem hazafelé is sétálok. Azt olvastam, hogy kb 10%-kal rosszabb lett időközben a keringésem, mint volt, és a munkám hatékonysága meredeken csökken. Most úgy tűnik mintha túloznék, de vágyom a teremre, jó lenne kitombolni magam: azt veszem észre, hogy szeretnék megemelni valamit, túlteng bennem az erő.
A harmadik hét
Oké, ez eltelt, de egyre nehezebben, mert tényleg nagyon hiányzik a mozgás. Néha. Mert előjött a másik énem is, aki magának bizonygatja, hogy semmi baj, jól nézek ki, fitt vagyok és minden rendben. De tudom, hogy nincs így, bár a napi 40 perc séta már untat. Fura, mert mennék is vissza, meg nem is. Megnyugodtam, mert azt olvastam, hogy 1-1,5 hónap kell a látványos izomvesztésig, rossz hír, hogy egyben a zsírtömeg nő ennyi idő alatt. Ezt látom magamon is, mintha a hasamon, és a karomon elkezdődtek volna a változások. Megmértem magam majdnem 1 kilót híztam. Várom, hogy visszamehessek.
A negyedik hét
Húha, felgyorsult minden. A szervezetem átalakítja az izmomat cukorrá, vagy zsírrá, vagy nem tudom mi történik, de egyszerre csoffadok, és épp a legkritikusabb helyeken dagadok. Oké, nem vagyok Michelin baba, de a fenekem mintha nőne (ettől még kerek és vannak nők akik csak abból megélnek, hogy fürdőbugyiban posztolgatják lehet, nekem is ki kellene próbálni) mintha lenne integetőizmom és szerintem csökkent a karom térfogata. Másról nem akarok most beszélni mert olvasom közben, hogy fokozatosan romlik az általános állapotom: nő a cukorbetegség lehetősége, rosszabb a keringésem. Még nem temetem magam, de már utálok dolgozni (legalább is motiválatlan vagyok) és ingerült. Holnap végre mehetek a terembe.
Ps: tudom, hogy rossz poén, de nem írok többet, mert izomlázam van. De boldog vagyok, jót edzettem találkoztam a többiekkel, és minden szuper. És a konklúzió? Ha nem kötelező, ne hagyd abba.
Szuper edzőcuccokért kattints ide: https://www.cocktail-sport.com/sport-fitness-joga-ruhazat
